- Nézze, fiam, maga fiatalabb annál, hogysem el tudná fogadni mások bölcsességeit, de megmondhatom: a szerelem nagy ellenség. (...) Bizony. A költők örökké félreismerik a szerelmet. Sokszor szántszándékkal. Mert a szerelem nagy mészáros. A szerelem nem vak. Ohó, korántsem. Inkább kannibál, és olyan a szeme, mint a sasé. A szerelem rovarszerű. És örökké éhes.
- Mivel táplálkozik? (...)
- Barátsággal. Barátságot zabál.

Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelented magát a világot.

Megtanultam, hogy várni a legnehezebb, és szeretnék hozzászokni, tudni, hogy velem vagy akkor is, ha nem vagy mellettem.

A szerelem olyan, mint egy kád forró víz – nyakig elmerülsz benne, aztán szép lassan kihűl.

Csak az kedves nekünk igazán, amit féltünk elveszíteni.

Némely szívhez csak úgy tudnak hozzáférni, ha sebet ütnek rajta.

Egy napon felébredtem... és mosolyogtam. Már nem fájt semmi. És egyszerre értettem, hogy nincsen igazi. Sem a földön, sem az égben. Nincs ő sehol, az a bizonyos. Csak emberek vannak, s minden emberben van egy szemernyi az igaziból, s egyikben sincs meg az, amit a másiktól várunk, remélünk. Nincs teljes ember, és nincs az a bizonyos, az az egyetlen, az a csodálatos, boldogító és egyedülvaló. Csak emberek vannak, s egy emberben minden benne van, salak és sugár, minden.

Az ember azért szeret, mert szeret. Nem kell hozzá semmi indok.

A káoszban keress egy kezet, melyet elérhetsz és megérinthetsz és megfoghatsz, keress öt ujjat, amelyben megbízhatsz, és akkor egy pillanatra - de nem tovább, csak egy pillanatra -, egy pillanatra rend lesz a káoszban, nyugalom, lesz középpontja: két összefonódott kéz, aztán a kezek széthullanak, és többé nem találják egymást, és visszatér a káosz, és rosszabb lesz, mint volt. Megérinteni egy kezet a káoszban, ez a szerelem.


Nálad a víz, nálam a szél.
Elpusztulhat minden, ha mindez összeér,
Mégis vízért sír a szél.


Egyszerű és mély igazság ez: minél jobban megszenvedek valamiért vagy valakiért, annál jobban szeretem.

A gyorsan szerelembe eső ember egyik hibája, hogy képzelt dolgokba lesz szerelmes.

A szerelem csak egy jelenet egy rossz filmben,
A meghasadt szív is csak egy régi nóta,
Te is csak egy hatalmas probléma lehetsz,
Probléma, mely ismeri az utat a szívemhez.

Különös, a magyar nyelvben összecseng és egymásból következik ez a két szó: ölés és ölelés.

Vannak helyzetek, amelyekben az ember akarva-akaratlan is megkedveli a másikat.

A szerelem mindig más. Mindegy, hogy hányszor szeretünk életünkben, egyszer, kétszer vagy tízszer: az új szerelem mindig ismeretlen. A szerelem vagy a pokol fenekére taszít, vagy a mennyországba röpít, de egy biztos: valahova eljuttat. És nem utasíthatjuk vissza, mert létünk alapfeltétele. Ha nem merjük elfogadni, éhen halunk egy karnyújtásnyira a fától, amely hiába kínálja gyümölcseit. Mindenütt a szerelmet kell keresnünk és vállalnunk kell, hogy esetleg órákig, napokig vagy akár hetekig szomorúak és csalódottak leszünk miatta. Mert abban a pillanatban, amikor elindulunk keresni a szerelmet, ő is elindul, hogy megtaláljon minket.